A KEGYETLEN ANYÓS
|
"Románul Metinka, Magyarul Margitka. Száz katanám közül Mel yiket szereted? |
E virágos kerbe
Rózsa bokor alá, Rózsa bokor alá, Mend egy porgolt tőkét. |
|
|
|
|
Napat-e vaj hódat Vaj fényes 'csillagat?" "Napat es szeretem, Hódat es szeretem. |
Csak kapun szólamlék Ez ő édes fia. "Románul Merinka, Magyarul Margitka. |
|
|
|
|
De fényes csillagat Leginkább szeretem." "Azt es mondd meg nekem, Hogy e mire menen?" |
Nyisd meg e kapuda't, Erejsz bé ingemet, Met én hazajöttem, J ó hírt hazahoztam. |
|
|
|
|
"E szép fényes nap es Öreg Ráduj Vajda, S e szép fényes hód es Ez öreg Vajdáné. |
J ó hírt hazahoztam, Neked megmondanám." "Állj meg, fiam, állj meg, Mingyán béeresztlek." |
|
|
|
|
S e szép fényes csillag Ifjú Ráduj Péter. Megmondám, megmondám, Hogy amire menen." |
"Nem kell, anyám, nem kell, Hol ez én Merinkám, Hol ez én Merinkám Hogy maga nyissa ki." |
|
|
|
|
Csak kapun szóla meg E katona legény: "Románul Merinka, Magyarul Margitka. |
"Elment, fiam elment E rózsa mezőbe Rózsavirág szedni, Bokrétába kötni. |
|
|
|
|
Nekem el kell menni Hadba hadakozni, Jó
hírt hazahozni, Neked megmondani. |
Neked haza hojza, Kalapodba rakja." Ő es csak megtére, Ő es csak elmene. |
|
|
|
|
Anyám, édesanyám, Üsellye jól gondját, Üsel1ye jól gondját S az én Merinkámnak. |
Ő es csak elmene E rózsa mezőbe. "Nyeriss, lovam, nyeriss! Hol ez én Merinkám? |
|
|
|
|
Nekem el kell menni Hadba hadakozni, Jó hírt hazahozni, Neki megmondani." |
Románul Merinka, Magyarul Margitka." "Gazdám, édes gazdám, Ne fárassz ingemet. |
|
|
|
|
"Románul Merinka, Magyarul Margitka, Lelkem, édes lyányom, Azt megengeded-e, |
Honn e te Merinkád E virágos kerbe, E virágos kerbe, Rózsa bokor alatt." |
|
|
|
|
Azt megengeded-e, Favágó tókém légy?" "Meg nem engedhetem, Lelkem édesanyám." |
Ő es csak megtére, Ő es haza mene, S ő es csak bémene E virágos kerbe. |
|
|
|
|
"Románul Merinka, Magyarul Margitka, Lelkem, édes lyányom, Azt megengeded-e, |
Messzünet meglátá Mend egy porgolt csutkot. Ő es odamene, E mellyire buék. |
|
|
|
|
Nyársba felhúzzalak, Langon pirissalak?" "Meg nem engedhetem, Lelkem édesanyám." |
"Románul Merinka, Magyarul Margitka, Meghóttál-e vaj élsz Rózsa bokor alatt?" |
|
|
|
|
"Románul Merinka, Magyarul Margitka, Lelkem, édes lyányom, Azt megengeded-e, |
"Élek, gyenge rózsám, De immán végem lett." S ő es csak felkele, Ő es csak bémene. |
|
|
|
|
Asztali vendégnek Gyórtyatartója légy?" "Azt megengedhetem, Lelkem édesanyám." |
"Anyám, édesanyám, Adja ide nekem Arany székecskémet, Arany bütü késem! " |
|
|
|
|
Ő es csak bémene Belső kamerába, Ő es csak kivevé, Rég iuszos vásznát. |
Az ő édesanya Neki odaadá Arany székecskéjét, Arany bütü kését. |
|
|
|
|
S e fejitül fogá, Talpáig tekeré, Fejinél meggyútá Talpáig égeté. |
S e mellyibe üté, Szernyü halált hala, S őket csak elvivék, S őket eltemeték. |
|
|
|
|
"Anyám, édesanyám, Virjad-e vaj még nem? Virjad e vaj még nem, Mert mindjár végem
lesz." |
Egynek csántatának Fehér mármulykőkoporsót, S a másiknak csántatának Fekete mármulykőkoporsót. |
|
|
|
|
"Virjad, lyányom, virjad, Első kakas szó van. Románul Merinka, Magyarul Margitka." |
S egyiket temették Zótár mellyé belöl, S másikat temették Zótár mellyé kivül. |
|
|
|
|
"Másodikszor mondom, Lelkem édesanyám, Virjad-e vaj még nem, Mert mindjár végem
lesz." |
S onnat es kinöve Két szép lyilyivomszáll. Nőnek, növögetnek, Zótárt meghaladják. |
|
|
|
|
"Virjad, lyányom, virjad, Piros hajnal tetszik. Románul Merinka, Magyarul Margitka." |
Zótárt meghaladják, Összekapcsolkodnak. Hét ez apjik bément, Szépen virágoztak. |
|
|
|
|
"Harmadikszor mondom, Lelkem édesanyám, Virjad-e vaj még nem, Mert mindjár végem
lesz." |
Hét ez annyik bément, Ú gy leszomorodtak, Ú gy leszomorodtak, Fődig elirvadtak. |
|
|
|
|
S akkor erre szóra Ő es csak felvevé, Ő es csak kivivé E virágos kerbe. |
Átkozott ez apa, Hétszerebb ez anya, Ki két virágszálat Elválasztja vala. |
|
|
|