SZEGEDI MARISKA

 

A HALÁLRA TÁNCOLTATOTT LÁNY

 

"J ó estét, j ó estét,

Csaflárosné asszony!

Hol van a Maris lány,

Talán lefeküdt már?"

"Mozsikus cigányok,

Nem lehet megállni,

Szegedi Mariskát

Muszáj táncoltatni!"

 

 

"Itthon van, itthon van,

Bennt van a szobába,

Fekszik már, aluszik

A csendes szobába."

"Álljon meg, álljon meg,

Mer mingyár meghalok,

A csárda közepin

Kétfelé hasadok!"

 

 

"Költse fel, költse fel,

Erejsze a bálba,

Lagszárú cipőjét

Hújza a lábába!"

"Nem bánom, nem bánom,

Százfelé hasadsz is,

Ha nekem nem adtak,

Másnak se aggyanak!"

 

 

Fel is kelt, elkészült,

Elindult a bálba,

Ződ selyemruháját

Vette fel magára.

Átkozott az apa,

De jobban az anya,

Ki egyetlen lányát

 Este elbocsájsa.

 

 

"Hújzátok, cigányok,

Estétől regvelig,

Szegedi Mariska

Míg vérbe feredik!"

Este elbocsájsa,

Regvelig nem lássa,

Regvel nyóc óra tájt

Halva viszik haza.

 

 

"Álljon meg, álljon meg

Egy cseppet pihenni,

Lagszárú cipőmból

Vérem kiönteni!"

"Na, lányok, na, lányok,

Rólam tanuljatok:

Két testvér-szeretőt

Sohase tartsatok!

 

 

Én kettőt tartottam,

De meg is csalódtam,

Édes kedves anyám,

Lásd, mire jutottam!"

 

 

MAGYARCSÜGÉS (GYlMESVÖLGYE) 1962 Kallós Zoltán