MOLNÁR ANNA
|
"Gyere velem, Molnár Anna, Gyere velem hosszú útra!" "Nem menek én, Sajgó Márton, Met kicsidem van e házba, |
"Nem szoktam én fára hágni, Mutasd meg, hogy kell felhágni!" Ő letevé fényes kardját, Kibongolá dolomántját. |
|
|
|
|
Kicsi fiam a bűcsűbe, Jámbor uram ez erdőbe." "Semmi az te, Molnár Anna, Mük es csak ullyanok vótunk, |
Molnár Anna felragadá, Genge nyakát úgy elcsapá, Felkészüle gúnyájába, Felsirüle paripára. |
|
|
|
|
Mük es csak ullyanok vótunk, Ível-nappal sirogattunk." Aggyig csalá, míg elcsalá. S mennek, mennek, menegetnek. |
Felsirüle paripára, Haza iére vacsorára. "Hallod-e te, jámbor gazda! Adsz-e szállást éj szakára?" |
|
|
|
|
Mennek, mennek, menegetnek S e nagy régi hosszú úton. "Nyugodjunk meg, Sajgó Márton, Met elfáradt genge lábom. |
"Adnék bizon, jó katona, De kicsidem van e háznál, De kicsidem van e háznál, S ez idegent nem állhassa." |
|
|
|
|
Met te mensz e paripádon, De én menek a lábamon." "Ne nyugodjunk, Molnár Anna, Érjünk elé burkos fához!" |
"Semmi a te, jámbor gazda, Mük es mind ullyanok vótunk, Mük es mind ullyanok vótunk, Ível-nappal sirogattunk. |
|
|
|
|
Mennek, mennek, mendegelnek, Odaértek burkos fához, Odaértek burkos fához, Leültek az árnyékjába. |
Hallod-e te, jámbor.gazda! Hol tudsz jó bort e faluba?" "Ide le je fogadóba, Tudok jó bort e faluba." |
|
|
|
|
"Hallod-e te, Molnár Anna, Nézz.egy kicsit e fejembe, Nézz egy kicsit e fejembe, Hogy aludjam ez eledbe! |
"Hozz egy kicsit vacsarára, Hozz egy kicsit vacsarára!" Ő elmene, hogy bort vegyen, Molnár Anna honn marada. |
|
|
|
|
Hallod-e te, Molnár Anna, Fel ne nézz te erre fára, Met ennek kalász ez ága, Szemeidnek ártására." |
Kibongolá dolomántját, S megszoptatá kicsid fiát, Haza ér e jámbor gazda. "Én Istenem, én Istenem, |
|
|
|
|
Nezni kezde e fejibe, S elaluvék ez elibe; S ő felneze burkos fára, Hát hat szép lyány felakasztva. |
Talám e kicsid es tudja. Hogy idegen van e háznál?" "Hallod-e te, jámbor gazda! Hol e gyermeknek ez anyja?" |
|
|
|
|
"Én Istenem, én Istenem, Tám én leszek e hetedik!" Kicseppene egy csepp könnye Sajgó Márton arcájára. |
"Ennek nincsen honn ez anyja, Elcsalta egy más katona." "Hallod-e te, jámbor gazda, Hazajönne feleséged, |
|
|
|
|
Sajgó Márton megébrede. "Hallod-e te, Molnár Anna, Tám felnezél erre fára?" "Nem neztem én, Sajgó Márton, |
Hazajönne feleséged, Megszidnád-e, megvernéd-e, Megszidnád-e, megvernéd-e, Arcájára felhánnád-e?" |
|
|
|
|
Csak hazámba gondolkoztam, Kicsi fiam messze hattam." "Semmi a te, Molnár Anna, Mük is csak ullyanok vótunk, |
"Meg nem szidnám, meg sem verném, Arcájára fel sem hánnám." "Hallod-e te, jámbor gazda, Ennek én vagyok ez anyja, |
|
|
|
|
Mük is csak ullyanok vótunk, Ível-nappal sirogattunk. Hallod-e te, Molnár Anna, Hág csak fel erre e fára!" |
Ennek én vagyok ez anyja, Kit elcsalt vót e katona; Nézz csak ki ez estállóba, Millyen paripa van abba: |
|
|
|
Szénát eszik e jászollyból,
Vizet iszik e hajló ból,
Szénát eszik e jászollyból,
Vizet iszik e hajlóból.