KINCSEMET VIGYEM-É?

A KEGYETLEN ANYA

Elindula, el es Éfjú leány, kegyes, Maga eleibe Vevé ország útját.	Ott hatta kis fiát Abba mély erdőbe, Elvevé az kéncsét, Ott hatta gyermekét.
Jobb karjára vette Kincses kis ládáját, Bal karjára vette Futkosó kis fiát.	Mikor elhaladott Messzire ő tőle, Hát már ő meglássa, Hogy a begye tehen,
"Istenem, Istenem, Édes jó Istenem, Kincsemet vigyem-e, Gyermekem vigyem-e?	Hogy a begye tehen Úgy bőgi az bornyát, Úgy bőgi az bornyát, S úgy sípol utánna,
Kincsemet leteszem Gyermekem elveszem, Kincsemet leteszem, Gyermekem elveszem.	Hogy a fene farkas Viszi el a bornyát. "Istenem, Istenem, Édes jó Istenem,
Gyermeket ád Isten, De kincset sohasem. Gyermeket ád Isten, De kincset sohasem."	E nem lelkes állat, Méges hagy sajnálja. Hát én lelkes állat, Méges nem sajnáltam?"
"Anyám, édesanyám, Ne hagyjon itt ingem! Ebbe mély erdőbe, Ne hagyjon el ingem!	Letevé az kéncsét Magos törfa alá, Visszamene, vissza, Vegye el az fiát.
Anyám, édesanyám, Ne hagyjon itt ingem! Már kivel hálok én, Jaj, ezen az éjen?	Mikor már visszament, Vegye el az fiát, Hát nincsen az fia, Nincsen kicsi fia.
Anyám, édesanyám, Bár azt engedje meg, Fogjam kicsi úját, Menjek el kend után!"	Megették a vadak Az ő kicsi fiát, Ágról ágra bánták Az ő csontocskáját.
"Nem kellec, nem kellec, Futkosó kis fiam. Nem kellec, nem kellec, Futkosó kis fiam.	Az égi madarak Ferednek véribe. "Istenem, Istenem, Édes jó Istenem!
Az erdei vadak Legyenek apáid; Az égi madarak Legyenek anyáid!"	Megmondá jaz fiam, Ne kérjek én átkot, Ne kérjek én átkot Az kicsi fiamra.
"Anyám, édesanyám, Ne kérj átkot reám, Mer az anyajátok, Megfogja gyermekét.	Mer az anyajátok Megfogja gyermekit, Mer az anyajátok Megfogja gyermekit.
Anyám, édesanyám, Bár azt engedje meg, Míg szememvellátom, Menjek el kend után."	Szerencsétlen vótam, Mikor születtem vót, De szerencsétlenebb Az én kicsi fiam."
"Nem kellec, nem kellec, Futkosó kis fiam! Az erdei vadak, Legyenek apáid;	Visszamene, vissza, Vegye fel az kéncsét, Mikor már visszament, Vegye fel az kéncsét.
Az égi madarak Legyenek anyáid!" Letevé gyermekét, S felvevé az kéncsét.	Há nincsen az kéncse Magos törfa alatt, Há nincsen az kéncse Magos törfa alatt.

Istenem, Istenem,

Édes jó Istenem!

Se kéncsem, se fiam,

Se kéncsem, se fiam."

RÁCSILA (MOLDVA) 1955 Kallós Zoltán