| MÁRTON SZÉP ILONA |
| A MENNYBE VITT LEÁNY |
|
S
itt es kerekedik Egy
kerek dombecska, Rajta
nevelkedik Egy édes almafa. |
Met
mük hezzád jövünk, Isten
parancsolta, E
szűzeknek serge Csak egy hiján telik, |
|
|
|
|
Iedes az almája, Csokros e virágja, Az alatt ül vala Márton Szép Ilona. |
Ha
te oda jönnél, V
éled es betelik. "
Ő es elfordula, Sirogatni foga. |
|
|
|
|
Kötögeti vala Maga koszorúját, Ágbúl csemetéből, Kósai rózsából. |
Ez
ő édesanyja, Ő
ed szóval kérdi: "Mét
sírsz, mét keseregsz, Lelkem, édes lyányom?" |
|
|
|
|
Kivel hol nem éri, Lyilyiomval fej zi, Ott es ereszkedik Egy gyalogösvenke. |
"Isten
fizesse meg, Lelkem,
édesanyám, Ki
kilenc hónapig Méhedbe hordozál, |
|
|
|
|
Ösvenkén jövöget Egy fehér báránka, Jobb oldalán hozza Záldott napnak fényét, |
Kilenc
hónap múlva E
világra hoztál, Met
én el kell menjek Mennybe, mennyországba, |
|
|
|
|
Baloldalán hozza Záldott hódnak fényét, Szőre szállán hozza Zapró csillagokat, |
Mennybe,
mennyországba, Szép
szüzek sergibe." E
mennyei ajtók Nyitatlan megnyiltak, |
|
|
|
|
S e homlokán hozza Nyócvan mise gyortyát, "Meg ne jidj, meg ne jidj, Márton Szép Ilona. |
Mennyei
harangok Huzatlan
es szóltak, Mennyei
páhárok Tötetlen megtöltek. |
|
|
|