SZABÓ ERZSI ÉS SZABÓ KATA

A KÉT RAB TESTVÉR

A törökök s a tatárok Móduvába kihatánok, Móduvának sok térsége Veress vérvel béprecskelve.	Nem akartak béfogadni, Még a grázsdba es bécsapni, Mét es tudánk hazajönnl, Hogy nem tudtunk ott maradnl?"
A törökök s a tatárok Két szép rabot elrablának. Egyik szép rab: Szabó Erzsi, Másik szép rab: Szabó Kata.	Benn a házba vigadoznak, Künn a grázsdba siratoznak: "Jaj, te kedves, jó testvé'rem, Mért hagyál magamra ingem.
Harminchárom esztendőre Eljövének faluikba, Eljövének faluikba, Édesapjik kapujára.	Elindulánk örömünkre, Side érénk keservünkre, De nem tuttuk felgondolni, Hogy nem fognak béfogadni.
"Csapjanak bé éccakára, Erőst el vagyunk fáradva. Három napja, hogy mind jöttünk, Még egy falatot se ettünk."	Szabó János, édesapánk, Jöjjön kend es, édesanyám, Szabó Erzsi halálára, Egész világ csudájára!"
"Mennyetek el a kapumból, Most nálunk vigasság vagyon! Szógám, kergesd csak el őket, Hogy ők mennyenek el innet!	A gazdasszony kint jár vala, Kata jaj szavát meghallta: "Szökjék, ember, jöjjön bátran: Itt vagyon két szép leányom."
Mennyetek, amerre láttok, Kódusokat nem fogadok!" "Édes gazdám, engedje meg, Hogy bár a grázsdba hájjunk meg!"	Felragadá Szabó Erzsit, Csókolta arcát, kezeit. "Édes fiam, jó leányom, Édes fiam, jó leányom!"
"Csapd bé, szógám, őköt oda, Hájjanak meg a jászolyba!" Be es menének a grázsdba; Szabó Erzsi csak meghala.	Mire odaére apja, Szabó Kata es meghala. Odagyült az egész világ, Hogy kettőiket meglássák.
Kezdett Kata siratozni: "Húgom, húgom, Szabó Erzsi, Harminchárom esztendőre Jövénk apám életjibe,	Szabó Erzsi, Szabó Kata, Halálikra jöttek haza, Édesapja, édesannya Keservesen siratójza.

Sirathatja, gyászolhatja,

Mindakettő meg van halva,

Többet fel nem támaszthat ja:

Mér nem csapták bé a házba?

LÉSZPED (MOLDVA) 1959, Kallós Zoltán