|
Erzsi, Szabó Erzsi Éfiu leány vót, Éfiu leány vót, Már ő megcsalatott. |
Hogy úgy ne csináljon, Mind ahogy ő csinyált." Szegény édesapja' Már ő sírni foga. |
|
|
|
|
Apja s annya neki Már nem tudott semmit, Ő szeretőt tartott Már ő titok alatt. |
Könyved telt szemekvel Már ő haza mene. Mondjaz asszonyának, Hogy hol az leánya. |
|
|
|
|
Mondja szereteje: "Ne búsulj, te Erzsi, Isten megengedi, S a gyermek eléj ő! |
"Jaj, már az leányom'
Bé vagyon rekesztve! Kicsi fia leve, S ő aztat megölte. |
|
|
|
|
Mejek katanának Három esztendeig, Már három esztendő Egyhamar eltelik." |
Bé vagyon rekesztve, Az király bézárta, Met az kicsi fiát Aprán esszevágta. |
|
|
|
|
Apja s annya neki Elfogtak már menni, Elfogtak már menni Idegen faluba. |
Csihán közé hánta, Disznyóknak ajálta, István úrfi király Az ablaknál látta." |
|
|
|
|
Idegen faluba, Már a komáikhoz, Erzsi otthon maradt, Otthon már magára. |
Jaj, már édesanyja Menyen a temlechez! "Itt vagy-e, itt vagy-e, Szegény Szabó Erzsi?" |
|
|
|
|
Erzsinek, Erzsinek Kicsi fija leve. Erzsi, Szabo Erzsi, Ó, be rosszat gondolt! |
"Itt vagyok, itt vagyok, Lelkem édesanyám, Úgy szorítnak vasak, Hogy mingyár
meghalak." |
|
|
|
|
Az ő kicsi fiát Hogy ő összevágja, Hogya kicsi fiát Aprón összevágja, |
"Leányom, leányom, Mit tudtál csinyálni, Hogya te fejedre Nagy bánatot hoztál." |
|
|
|
|
Csihány közé hányta, Disznyóknak ajálta, István úrfi király Az ablaknál látta. |
"Anyám, édesanyám, Mit tudjak csinyálni, Reja vitt az eszem, Megöltem gyermekem. |
|
|
|
|
István úrfi király Kűdi akatanát. Mondja meg Erzsinek, Hogy ő menjen oda. |
En árva fejemre Nagy bánatot hoztam, S a magik szivikre Már nagy bút
hajtottam." |
|
|
|
|
Egy napra, kettőre Erzsi oda mene, Rikojtsa katana: "Erzsi, Szabó Erzsi! |
"Leányom, leányom, Mér tudtad csinyálni, Mer mi egy gyermeket Felneveltünk lenne." |
|
|
|
|
Jere magad bátran, Me hivat a király !" "Menj el, te katana, Me nem mejek oda: |
"Anyám, édesanyám, Szégyeltem világtól, Szégyeltem világtól, Féltem haragjiktól |
|
|
|
|
Apám s anyám nekem Honnyába nincsenek." "Jere magad, jere, Me hivat a király, |
Anyám, édesanyám, Lelkem, menjen haza, Mondja meg bácsimnak, Jöjjön ő es ide! |
|
|
|
|
Jere a királyhoz, Bár csak egyet szóljon!" "Szaladj, te katana, Met menyek most
mingyán!" |
Jöjjen ő es ide, Búcsujzam el tőle!" Szegény édesannya Haza es indula. |
|
|
|
|
Szegény Szabó Erzsi Ő oda es mene. "Jó napot, jó napot, István úrfi király!" |
És könyves szemekvel Bémene a házba, S az ő bácsijának Nagy jajszókval mondja: |
|
|
|
|
"Isten hozott ide, Szegény Szabó Erzsi!" Szegény Szabó Erzsi Nem es tudott szólni. |
"Fiam, édes fiam, Szaladj el húgodhoz, Szóljon bár csak egyet, Búcsujzon el tőled!" |
|
|
|
|
"Mondd meg magad nekem, Hogy te mit csináltál?" "Királyom, fenségem, Semmit se csináltam." |
Jaj, már a bácsija El es indul vala! Rikojtozza vala Temlec ajtajánál: |
|
|
|
|
"Mondd meg magad, Erzsi, Az ablaknál láttam, Hogy kicsi fiadat Te esszevagdaltad, |
"Erzsi, Szabó Erzsi, Húgom, édes húgom, Húgom, édes húgom, Élc-e vaj meghaltál?" |
|
|
|
|
Aprán esszevágtad, Csihány közé hánytad, Csihány közé hánytad, Disznyóknak ajáltad." |
"Bácsim, édes bácsim, Még vagyan egy keves, Sok sincs immár, bácsim, Majt meg fogok halni." |
|
|
|
|
"István úrfi király, Engedjen el ingem, Reja vitt az eszem, Megöltem gyermekem." |
"Erzsi, Szabó Erzsi, Mit fogtál csinyálni, Hogy te a fejedet El fogtad veszteni?" |
|
|
|
|
"Erzsi, Szabó Erzsi, Nem foglak engedni, Me még rólad fognak Sokan példit venni." |
"Bácsim, édes bácsim, Mit fogjak csinálni, Reja vitt az eszem, Megöltem gyermekem. |
|
|
|
|
Szaladj, Erzsi, szaladj Magad bátran haza! Mennek a csendérek: Vigyenek el téged. |
Ú gy szorftnak vasak, Hogy majtig meghalak. Maradjon békével Kedves, édes bácsim! |
|
|
|
|
Visznek el tégedet Erekes temlecbe, Erekes temlecbe, Vasak kezé téve. |
E lesz nekem immán Az utolsó szavam, A nagy setétségbe Már én meg kell haljak. |
|
|
|
|
Jaj, már a csendérek Oda es érének! Szegény Szabó Erzsit El es vitték vala. |
Nincs gyertyavilágom, Hogyannál haljak meg, Kicsikémnek se vót, Jaj, már fényes
napja!" |
|
|
|
|
Elvitték, elvitték Erekes temlecbe, Bé es rekesztették, Setétségre vették. |
Erre ja szavakra Már
Erzsi meghala, Jaj, már a bácsija Mejen a királyhoz, |
|
|
|
|
Az ő apja s annya Csak haza érének, Rikojtozzák vala: "Hol vagy magad,
Erzsi?" |
Hogy már engedje meg, Hogy vegyék ki onnét. "Jó napot, jó napot, István úrfi király! |
|
|
|
|
Jaj, már a leányik Nem fogott felelni! "Istenem, Istenem, Merre tudott menni?" |
Meghala, meghala Már az én húgocskám, Engedje meg maga, Hogy vegyem ki innét, |
|
|
|
|
Az ő édesannya Menyen a királyhoz. "Királyom fensége, Hol van a leányom?" |
Hogy bár húzajsam meg Bár az nagy harangot!" "Szaladj, te katana, Vedd el a kócsokat! |
|
|
|
|
"Megvagyan, megvagyan Erekes temlecbe." "Mit vétett, mit vétett, Hogy bérekesztette?" |
Kócsold ki, kócsold ki Temlecnek ajtóját, Hogy már vigyék haza Szegény Szabó
Erzsit!" |
|
|
|
|
"Kicsi fia leve, S azt ő esszevágá, Aprán esszevágta Csihán közé hányta, |
Jaj, már a katana, Ó, már kikócsolá, Ó, már kikócsolá, Temlecnek ajtaját! |
|
|
|
|
Csihán közé hányta, Disznyóknak ajálta." De
az édesapja Nem fogta elhinni. |
Már az ő bácsija Bé es meny en vala, Szegény Szabó Erzsi Már ő meg vót halva. |
|
|
|
|
Menyen édesapja Temlec ajtójához, Rikojtsa leányát Temlec ajtajánál: |
Jaj, már a bácsija Ő rejá es borult, Már az két orcáját Fogta csókolgatni. |
|
|
|
|
"Itt vagy-e, itt vagy-e, Kedves jó leányom, Itt vagy-e, leányom, Szegény Szabó Erzsi?" |
Szépen megelelé, A főldről felvevé, A főldről felvevé, S a szekerbe tevé. |
|
|
|
|
"Itt vagyok, itt vagyok, Lelkem édesapám." "Mé fogott tégedet A király bezárni?" |
S ő es haza vivé, Nyútópadra tevé. Jaj, már meghúzatták Már az nagy harangot! |
|
|
|
|
"Apám, édesapám, Be nagyot vétettem! Kicsi fiam leve, Én azt esszevágám." |
Oda fogtak gyűlni Már sok szép éfiak, Jaj, Szabó Erzsinek Már az csudájára! |
|
|
|
|
"Leányom, leányom, Mér tudtad csinyálni, Mer mi egy gyermeket Felneveltünk lenne." |
Az ő édesannya Keservesen síra, Hogy az ő leányát Halva vitték vala. |
|
|
|
|
"Apám, édesapám, Szégyeltem világtól, Szégyeltem világtól, Féltem haragjától. |
"Leányom, leányom, Szegény Szabó Erzsi, Elvesztette magát S az ő kicsi fiát! |
|
|
|
|
Apám, édesapám, Mit tudjak csinyálni, Reja vitt az eszem, Elvágtam gyermekem. |
Leányok, leányok Róla tanuljatok, Titkosan szeretőt Tik már ne tartsatok! |
|
|
|
|
Apám, édesapám, Ú gy szorítnak vasak, Ú gy szorítnak vasak, Hogy mingyá
meghalak." |
Leányom, leányom, Szegény Szabó Erzsi, Nagy bánatot hoztál A mi bús szivünkre! |
|
|
|
|
"Fiam, édes fiam, Te ne búsulj semmit, Menyek a királyhoz, Már mondom meg neki: |
Szerencsétlen vótál Mikor születtél vót, Szerencsétlenebb vót A kicsi fiacskád, |
|
|
|
|
Vegyen ki tégedet, Tegyen bé ingemet !" Oda es mene már Az ő édesapja. |
Hogy te nem sajnáltad, Hogy őt összevágtad! Leányok, leányok, Így ne csináljátok, |
|
|
|
|
"István úrfi király, Vegye ki leányom, Vegye ki leányom, Tegyen bé ingemet!" |
Mindaz én leányom Hogy fogott csinyálni. Leányok, leányok, Már sok szép leányok, |
|
|
|
|
"Nem lehet, nem lehet,
Hogyonnat kivegyem, Met sok szép leány kell Hogy róla tanuljon. |
úgy szerettem lenne, Leányom lett lenne, Jaj, de titok alatt Tartott ő szeretőt!" |
|
|
|
97