KŐMÍVES KELEMEN

A FALBA ÉPÍTETT ASSZONY

Ud rakják, ud rakják Magas Gyivó várát, Magas Gyivó várát Tizenkét kömijes.	"Istenem, Istenem, Rendelj eleikbe, Rendelj eleikbe Ed nad tüzes esőt!"
Kit éjen felraktak, A nappal mind lehúll, S kit nappal felraktak, Az éjen mind lehúll	Rendele az Isten, S mégse térének meg. "Térjünk meg, térjünk meg, Met nem jóra menünk."
Legnagyobb kömijes, Azt a törvént tevé: "Kinek hamarább jő Asszon felesége,	Mind lerepülének, Mind haza menének. Onnat le repültek, Házájukba mentek.
Azt rakjuk be ide, Háha megállana, Háha megállana Magos Gyivó vára."	Ők es csantatának Zsendelyból szárnyakat, Tizenkét kömijes Mind lerepülének.
Legnagyobb kömjesné Azt az álmot látá, Kerek udvarának Kerek közepibe	Elóbbször béfedték Szép faragott kövel, Tetejét béfedték Faragatlan kövel.
Vér kút fakad vala, Vér kút fakad vala. Ő es csak felkele, Felszóval kiájtá:	"Való, asszon, való, Urad tette törvént." Őt es csak béfejzik E feje teteig.
"Szolgám, édes szolgám, Hámba e lovakat, Hámba e lovakat, Hogy induljunk útnak !"	Hunnyállyig felrakták, Akkor es megkérdte: "Tréfa-e vaj való, Tizenkét kömijes?"
"Ne menjünk, ne menjünk, Met nem lesz jó dolgunk." "Szolgám, édes szolgám, Hat ló s hintó zenyém,	"Tréfa-e vaj való, Tizenkét kömijes?" " Való, asszon, való, Urad tette törvént."
Hat ló s hintó zenyém, S ez ostor e tihid." Felszóval kiájtá: ,,Szolgám, édes szolgám,	Őt es rakni kezdék Magos Gyivó várba. Térgyéig felrakták, Akkor es megkérdi:
Szolgám, édes szolgám, Hámba e lovakat, Hogy induljunk útnak!" S ő es behámolá.	Őt es csak elfogák, Neki vérét vevék, Neki vérét vevék, Emeszes cseberbe.
Útnak indulának Magos Gyivó várra. Legnagyobbik kömjes Messzünnet meglátta.	Csak oda érének, Hol tizenkét kömjes Ud rakják, ud rakják Magos Gyivó várát.
"Tér meg, asszon, tér meg, Met nem lesz jól dolgod." "Térjünk meg, térjünk meg, Met nem jóra menünk."	"Térjünk meg, térjünk meg, Met nem jóra menünk!" "Hat ló s hintó zenyém, S ez ostor e tihid!"
"Istenem, Istenem, Rendelj eleikbe, Rendelj eleikbe Három fene farkast!"	Kezével es inté, Szájával es mondá: "Tér meg, asszon, tér meg, Met nem lesz jól dolgod."
Rendele az Isten, Mégsem térének meg. "Térjünk meg, térjünk meg, Met nem jóra menünk."	Rendele az Isten, S mégse térének meg. "Térjünk meg, térjünk meg, Met nem jóra menünk."

KLÉZSE (MOLDVA) 1955 Kallós Zoltán